33 évvel ezelőtt egy szilveszteri felvétel után, az öltözőjében hagyta itt az árnyékvilágot, a zseniális színész.

A sors kegyelméből életének utolsó harmadában alakított színházi szerepeit volt szerencsém látni.

Most eltekintenék a felsorolástól, de kiemelném egy felejthetetlen alakítását.

Hosszas betegeskedés után, a Madách Kamara Színház (ma Örkény Színház), Molnár Ferenc: Játék a kastélyban című vígjátékát mutatta be, a művész főszereplésével.

Mikor Márkus, Turai Sándorként színpadra lépett, percekig nem tudott megszólalni a hálás publikum tapsviharától, háromszor is belekezdett szövegébe, de nem tudta folytatni.

Az előadás után megvártam, bemutatkoztam, gratuláltam neki fantasztikus alakításához, és azt kívántam, hogy az Isten sokáig tartsa meg. Márkus szemében könnyek jelentek meg, megszorította a kezemet, és halkan annyit mondott: "köszönöm".

Nagyon fiatalon hagyott itt bennünket, nem igaz, hogy nincs pótolhatatlan ember.

Ő az volt.

Fotók: cultura.hu, origó, port.hu, pinterest