A cím némi magyarázatra szorul.

A vasárnap 77. életévét betöltő Földes László Hobo, fiatal korában ígéretes vízilabda pályafutás elé nézett. A pólót egy kis ideig felváltotta a kosárlabda, majd mindannyiunk óriási örömére és szerencséjére, 1978-tól a zenélés.

„Térdig a sz­*arban, fülig a szeretetben” - ez Hobo tavasszal megjelenő könyvének címe, CD-melléklettel fűszerezve – címmel adott csapatával teltházas koncertet a Papp László Sportarénában. A zenekar tagjai: Gál István dob, György Attila basszusgitár, Kiss Zoltán gitár, Igali Csanád billentyű. A csapat új taggal, Bűdi Szilárddal bővült, aki gitáron, szájharmonikán játszott, és Deák Bill Gyula hangszínén is énekelt, nagy meglepetést okozva.

A zenekar a szokott rendkívül magas színvonalon, kitűnő hangosítás mellett kísérte a tematikus műsort összeállított ünnepeltet.

Hobo őszinte hálával idézte meg mestereit – a Rolling Stonest, Jim Morrisont, Vlagyimír Viszockíjt, akik egész pályafutását „végig kísérték”.

A koncert során megrendülten emlékezett közelmúltban elhunyt pályatársaira – Baksa Soós Jánosra, Póka Egon Benedekre és Kóbor Jánosra, akik néhány hónap alatt, szinte egyszerre hagytak itt bennünket, és akikkel Hobo zenei élete immár örökre összefonódott.

Megrázó pillanatok voltak, felejthetetlen emléket hagyva a néző, hallgató számára.

A koncert két és háromnegyed órán át tartott. Szünet nélkül, végig zenélve, énekelve Hobo gyakorlatilag végig a színpadon volt. Mindent beleadott, feledve betegséget, fáradságot, nehéz időszakot, együtt élt a zenével és a közönséggel.

A reflektorfényben egy legenda állt a színpadon, kinek jelenléte, kisugárzása, minden egyes a nézőre kihatott. Egy szemvillanására némult el mindenki vagy éppen énekelt Vele együtt hangosan.

Ezt valóban csak a legnagyobbak tudják.

Hobo éltetését a koncert után, közvetlenül a színpad előtt egy csoportnyi rajongó még hosszú percekig sem hagyta abba. Nehezen nyugodtak bele, hogy a ráadás szám után a koncert valóban véget ért, és menni kell, mennünk kellett haza.

Pedig még hosszú órákig hallgattuk volna boldogan.

Az embereket néhány órára magával ragadni, boldoggá tenni, a legnagyszerűbb dolog a világon. És csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy őszintén, hitelesen, önmagukhoz hűen tegyék.

Hobonak ez sokadszorra is sikerült.

Köszönjük

                                                           Gaál Tamás