Brecht a XX század egyik legkiemelkedőbb írója. A polgárság színházi kultúrájával szemben dolgozta ki az epikus színház elméletét. Színházának a Berliner Ensemble – nak függönyén a barát, a zseniális Picasso békegalambjának szárnyai pihentek. 

        Drámáit a haladás és humánum hatja át. Az 1939-ben írott Kurázsi a 30 éves háború idején játszódik, aktualitása nem szorul magyarázatra.

        A szerző a mű mondanivalóját így határozta meg:  „A tanulság az, hogy a nagy üzleteket a háborúban nem a kisemberek csinálják. Hogy a háború, amely az üzletek folytatása más módszerekkel, halálossá teszi az emberi erényeket viselőik számára is, ezért harcolni kell ellene.”

        Az író felesége Helene Weigel szinte eggyé forrt Kurázsi alakjával. Magyarországon többek között Kiss Manyi, Psota Irén, Egri Kati vitte sikerre a címszerepet.

        A darabot korábban Kurázsi mama, Kurázsi mama és gyerekei ( ez az eredeti német cím ) címmel adták elő, most a Budaörsi Latinovits Színházban Kurázsi és gyerekei elnevezéssel játsszák.   

Zsótér Sándor rendező állandó alkotótársaival (díszlet: Ambrus Mária, jelmez: Benedek Mari, dramaturg és fordítás (Ungár Júlia) állította színpadra a drámát. Rendezésében a háború értelmetlenségét, a pénz mindenhatóságát emeli ki. Végső konklúziója: az ember mindig egyedül marad.

        Paul Dessau komor zenéje Szép András interpretálásában kíséri végig az előadást. A zeneszerző a Salamon királyról szóló dalban szándékoltan tér el saját  stílusától, Kurt Weillt ( Koldusopera, Mahagonny város tündöklése és bukása ) idézi meg.

        A sokszereplős darabot 7 színész adja. Nagy Katica m.v., Fröhlich Kristóf, Sas Zoltán e. h., Juhász Vince e. h., Böröndi Bence, Pádár Petra nagy intenzitással, szuggesztíven keltik  életre a figurákat. Kurázsi: Spolarics Andrea. Mély átéléssel játssza a markotányosnő ellentmondásos alakját. A háborúból a haszonért él, viszont gyerekeit szeretné megóvni a borzalmaktól, úgy gondolja, hogy ez sikerülhet. Számomra az előadás legmegrázóbb pillanata: mikor megtudja középső gyermekének elvesztését. Nem árulhatja el, hogy az ő fia, mert saját magát is bajba sodorná. Arcán a félelem és a féktelen fájdalom egyszerre látható. Tekintete sokáig elkísér.

Fotó: Budaösi Latinovits Színház