Ebben az évben márciusban ünnepli fennállásának 50. évfordulóját a Szkéné Színház.
A szkéné jelentése: ideiglenes, évente felújított, fából készült raktárépület, háttérdísz: az ókori görög színház része.
A Szkéné kezdetekkor igazi alternatív színháznak indult, mára professzionális játszóhellyé nőtte ki magát. E sorok írója 1975 – től kitüntető figyelemmel kíséri működését.
A Szkéné múltjáról, jelenéről és jövőjéről Tana Kovács Ágnes művészeti vezetővel beszélgettem.
Gaál Tamás: Mit tudsz a hőskorról, hiszen személyesen nem tudtál ott lenni a kezdésnél?
Tana Kovács Ágnes: A legelső tíz évet inkább csak beszámolókból ismerem, de a 80-as évektől szinte minden eseményen, fesztiválon jelen voltam, legalábbis, mint lelkes néző. A legavantgárdabb szemléletű színházzal itt, a Műegyetem patinás épületében találkozhattunk először, és ez nagy hatással volt rám. Pozitív értelemben „deformálta” színházi látásmódomat.
G.T: Mikor kapcsolódtál be a színház életébe?
T.K.Á: 1980-ban a Corpus Pantomim együttessel, melyben játszottam. Itt tartottunk bemutatót VIII. Henrik címmel. Ezt a „Tűzmadár”, és a „Márió és a varázsló” előadások követték. Később a Goda Gábor vezette Artus mozgásszínház tagjaként is játszottam, majd szólóestem ( Pandóra szelencéje) premierjére is itt került sor. A kilencvenes években itt rendeztem a „Varangyok” című előadást, de számos jelmezt, díszletet is terveztem ekkortájt.
Hivatalosan 1996 óta vagyok a színház munkatársa – először, mint művészeti titkár – majd 2010-től a színház művészeti vezetője.
G.T: Az utóbbi években rendre telt házas, pótszékes előadások mennek nálatok. Mitől lett a színházatok ilyen népszerű?
T.K.Á.: 2010-től a színház nem csak műszakilag és építészetileg újult meg, hanem műsorpolitikáját, művészeti koncepcióját tekintve is. Új kollégákkal kiegészülve, olyan alkotókat kerestünk, akik friss szemmel, magas művészeti értékeket képviselve, kidolgozott koncepcióval rendelkeztek. Fókuszba került az egyetemi diákság megkeresése, hiszen egy sok ezer fős egyetemi város fellegvárában van a színház székhelye. Kiváló kollégáim a mai napig sokat dolgoznak ezen.
G.T.: Nálatok kezdte pályafutását többek közt Jeles András, Somogyi István, Horgas Ádám, Huszár Zsolt, Scherer Péter, Schilling Árpád és Pintér Béla. Utóbbi személye, művészete megkerülhetetlen. Ír, rendez, játszik. Milyen a munkakapcsolatotok:
T.K.Á: Pintér Béla zseniális alkotóművész! A bemutatók előtt megtisztel minket azzal, hogy viszonylag nyers állapotában megnézhetjük a készülő produkciót, és meghallgatja a véleményünket. Minden előadás előtt próbál, még akkor is, ha az teszem azt a századik este.Könyörtelennek tűnhet, de ez precizitás,példa nélküli és egyedülálló. Akár csak az ő személye.
G.T.: Miután befogadó színház vagytok, a színészegyeztetés nem lehet egyszerű.
T.K.Á.: Nagyjából ez úgy néz ki, mintha 100 bolhát kellene összegyűjtened a sivatagban egy papírzacskóba. Heroikus és embert próbáló feladat. Szemerédi Fanni kitűnő kolléganőm gondos munkájának eredménye a havi átlagos 30 előadás létrejötte.
G.T.:A Szkénében gyakran fellépnek vidéki és határon túli színházak. Hogyan sikerül idehozni őket?
T.K.Á.: Sokat járok vidékre, és a határon túlra. Ha úgy érzem, hogy valahol értékes előadás született, nem derogál odautaznom, megnéznem. A felkért színházak általában örömmel tesznek eleget meghívásnak, fontos nekik is Budapesten bemutatkozni, nekünk is fontos őket itt látni. Mi mindent megteszünk a műszaki kollégákkal egyetemben, hogy produkcióikat a Szkéné tereire korrekt módon adaptáljuk.
G.T.: Mivel készültök a jubileumi, 50. évre?
T.K.Á.: Legközelebbi bemutatónkra februárban kerül sor. Conor McPherson: „Eleven éjszaka” című darabja Koltai M.Gábor rendezésében kerül színre. Nagyszerű a szereposztás: Fodor Tamás, Mucsi Zoltán, Katona László, Kovács Krisztián, Simkó Kata.
Színházunk 1970. március 21-én Weöres Sándor „Teomachia” előadásával nyitotta meg kapuit. Ötven évvel később, 2020. márciusában, mi ezt a jubileumot olyan művészekkel együtt ünnepeljük, akik pályájukat ebből a jelentőségéhez képest kicsi színházból indították.
Őszi terveink között szerepel Matei Visniec: III. Richárd betiltva című drámájának színpadra állítása Szikszai Rémusz rendezésében, szintén parádés szereposztásban.
Az év során pedig ötven interjú készül olyan művészekkel, zenészekkel, táncosokkal, műszaki kollégákkal, akik komoly szerepet vállaltak színházunk jelenlegi arculatának alakításban.
Fotó: Hegyaljai Imre
